Minden egyes országnak megvannak a maguk legendái. Történetünk szempontjából, pedig kiemelkedően fontos Anglia, azaz Britannia lovagregéi. Ám ez a sorozat nem csak a fehérpáncélos hősöket mutatja be, hanem kicsit átformálva (és jól elrejtve) megjelennek a régi Európa legendái, mitikus szörnyei, és gonosz démonai.

Történetünk úgy kezdődik, mint bármelyik másik rege, tehát az ifjú és igen csinos királylány felkerekedik, és elindul megkeresni azokat, akik segítenek megmenteni a birodalmat, mert hatalmas veszély fenyegeti. Ám neki nem a „Szent lovagok” névvel illetett szőkeségek kellenek, mivel ebben a történetben ők játsszák a rosszfiúkat. Tehát egyedül és rettegve neki vág az útnak a Hét Halálos Bűn tagjait kutatva, -akik régen lovagok voltak, de vezérük lelépése után szétszóródtak a szélrózsa minden irányába- hogy rá tudja őket venni, hogy segítsenek neki. Még az első epizódban belebotlik Melodiasba, a kicsit perverz (és 12 évesnek látszó) bárpultosba, akiről egy pörgős csata után kiderül, hogy ő a „bűnök” vezére. Végül házi kedvencével, (egy beszélő malaccal,) és a pultosnőnek beállt hercegnővel, elindulnak felkeresni a többi csapattagot.

A sorozat maga, rétegsorozat. Első blikkre ez nem annyira szembetűnő, de ha már több részt is láttunk, akkor hamar belekeveredünk. Mivel ebbe a történetbe minden benne van: Arthur legendája, a hét főbűn, egy beszélő és egy házméretű malac, meg még egy többször felélesztett zombi tündér is. És még akkor csak a felét láttuk a sorozatnak. Suzuki Nakaba mangájából készült sorozatban szereplőkből nincs hiány, ezért mindegyikőjük személyiségét nem tudjuk annyira mélyen megismerni, de ez nem is baj, mivel a fókuszpont mindig főhőseinken van. Összességében a Nanatsu no Taizai egy fantasy történet, amiben vannak szerelmes szálak, és rengeteg hőskomplexusban szenvedő fehér lovag, meg egy adag jól megkoreografált csatajelenet. Mindenkinek ajánlom, de legfőképp azoknak, akik benne vannak egy kis könnyed kalandba, és elmernek tekinteni a realizmustól.